Az én kis internetes naplóm...

Horvátoszág tengere után vár rám Magyarország tengere, vagyis a Balaton!!! Ma munka után már a vonathoz megyek, mivel a szüleim leviszik a cuccaimat, és nekem muszáj volt dolgozni jönni, ezért én maradok a vonatos megoldásnál. Megint egy kis pihi. Muszáj, mert a nyaralás után k.o.-val kiütöttek engem a munkával, de ezt már meséltem, hogy milyen is volt az a hét...

De 2,5 óra lesz az út, úgyhogy 3/4 7-re érek le, így szerintem elunom az életemet... Mondjuk készültem mindennel, van zene az mp4-emen, a telefonomon, viszek egy könyvet olvasni és egy rejtvénykönyvet. Csak eltelik az idő :)

Szóval nem tudom, hogy fogok-e majd a laptoppal valamiféle internetet a közelben... Tavaly öcsémnek sikerült a telefonjával, így én a gépemmel eredményre számítok, és majd tudok írni, ha nem felejtem el :D

Na most még van egy kis melóm, majd igyekszem írni!!!

Puszi mindenkinek!

Szóval mostanában nem történt velem túl sok, csak dolgozok ezerrel, mert mindenki hozzám hordja az aktát, mivel ügyeletes vagyok, meg tanulok ezerrel a szombati nyelvvizsgámra. Ha valaki esetleg többet tud mint én és kevésbé fél, akkor elmehetne helyettem :D Remélem sikerülni fog, mert nem vagyok én annyira hülye, de harmadszor vágok neki az írásbelinek. A szóbeli egyből sikerült. Mindenki szurkoljon nekem!!!

Egyébként már túltettem magam a legjobb barátnős sztorin, vannak mások, akik legalább olyan fontosak nekem, mint ő volt... Sőt, úgy érzem, hogy már van, aki fontosabb...

És van egy pár plusz hírem!

- Még a nyaralás alatt mondta unokanővérem barátja, hogy jövő nyárra tervezik az eljegyzést :)

- Egy másik unokanővéremet 2 hete jegyezte el a párja, úgyhogy töle már meg is tudtam kérdezni, hogy mikorra is várható az esküvő időpontja. Persze ők is ugyanott tartanak, mint mi 2 hónap alatt, hogy még nem beszéltek róla. De mondjuk ez természetes, ők még frissebb jegyesek, mint mi :) El is mesélte nekem: a srác elvitte étterembe vacsorázni, pezsgő, sürgő-forgó pincér, virágcsokor, majd a térdelés és a gyűrű :) Olyan lelkesen mesélte el :) Annyira jó volt "hallgatni" :)
Szóval unokatesói szinten már csak 2 csaj maradt, aki nincs eljegyezve (5 csajból egy férjnél van, 2 eljegyezve, 2 meg még nincs "lestipi-stopizva", de nem sokáig), egyikük 3 éve, a másikuk 4 éve van a párjával. Bármikor megtörténhetnek az eljegyzések :D Mint már említettem, egyiknél már megvan, hogy nyáron, a másiknál majd rákérdezek :D

Én viszont lehet dilis vagyok, vagy csak siettetem az időt, de már az esküvőn és a gyerektémán jár az eszem... Volt két rosszullétem 3 hete, de nem egy baba volt az okozója. Mondjuk nem is derült ki, hogy mi, mert arra gondoltam, hogy ha még egyszer rosszul leszek, irány a doki. Azóta nem volt... Az a lényeg, hogy a párom azt írta a teszt elvégzése után, hogy: "Kicsit örülök annak, hogy nem baba. De ugye 2 év múlva lesz!" Ha ezt számításba veszem, akkor lehet, hogy jövőre már esküvőm lesz?! :)

Na de ne rohanjak ennyire, igaz? :)

Bocsika, csak egy cseppet happy vagyok :)

Puszi mindenkinek! :)

Gondoltam, hogy most gyorsan átnézek a barátnőmhöz iwiw-en. Nem kellett volna. Olvasgattam a véleményeket, amiket rólam írt. És meg akartam nézni, hogy én miket írtam róla. De már nem láthatom. Levette onnan. Lekerült mindenhonnan a képem, semmi vagyok számára. Soha nem gondoltam ezt. Fáj...
A párom szerint ne foglalkozzak mással, ne terheljem magam több problémával, mint amikkel amúgy is szembe kell néznem. De akkor is rossz.
Ugyanolyan vagyok, mint bármely más ember a számára. Pedig más akartam lenni. De becsődöltem.

Ennyi... :( 

Mióta hazajöttem a nyaralásból és megírtam az élményeket, nem írtam... Na majd most :D

Kezdem ott, hogy vissza kellett rázódnom a szürke hétköznapokba, és nem is akárhogy... Hétfőn reggel azzal fogadtak, hogy a kolléganőm, aki a személyügyis, kórházba került, és jön egy új felvételes kolléganő. Csak én értek a felvételhez (már amennyire megtanultam, mert rengeteg papírmunka, és ha hiba van, akár Munkaügyi Bíróság is lehet a vége...), másnak halvány lila gőze sincs az egészhez. Na akkor Gabika állj neki... 8-ra kellett jönnie, nekem ezt beközölték 7:50-kor, amikor beestem. Akkor már ott ült a folyosón az új lány, de én mit sem sejtettem akkor. Elkezdtem a papírmunkát, de 3/4 -kor behívtam, hogy mondjak neki pár szót, ne csak üljön és szítkozódjon, hogy hogyan megy itt. Megértette, hogy miért megy lassabban, hogy én még nem csináltam ilyet egyedül, ráadásul ellenőrzés nélkül. Nagyjából lettem kész, átvittem a csoportvezető bíróhoz, esküt tett, aláírta a papírokat, aztán lekerült a vh-ba. Egész jól elbeszélgettünk, nagyon jól megértettük egymást. Nagyon elfáradtam nap végére, gondoltam, majd holnap nyugiban befejezem... DE felhívtam a korházban a kolléganőmet, aki mondta, hogy holnapra is várható egy új felvételes srác. Csodás... Még egy felvétel, ez is nehéz szülés volt... És kész sem volt, hogy kezdjem el az újat???
Kedd reggel már ott toporzékolt a srác az ajtóban 8-kor, még jó, hogy megint előbb értem. Behívtam, ő csendesebb volt, mint az előző nap a csajszi. De megpróbáltam beszélgetni, többé-kevésbé ment. Furcsa volt, hogy egy fél évvel fiatalabb srác magázott :D De mondjuk ő nem tudta, hány éves vagyok, de engem még nagyon sűrűn néznek 18 körülinek annak ellenére, hogy már elmúltam 22.
Nagy nehezen nap vége felé letette az esküt, meglettek a papírok. Na majd szerdán rendezem soraim, minden meglesz. Gondoltam én naív. Papírokat másolgattam, egyik ennek, másik annak átirattal. Nade... Nemsokkal később kapom a telefont a csoportvezető bírótól, hogy vadásszam elő a páncélból a szondát és egy ittassági jegyzőkönyvet, megint baj van egy kolléganővel. És hát kellenék tanúnak. Kicsit kellemetlen volt a szitu számomra szondáztatás közben. Fél óra múlva újabb telefon a csopveztől, hogy szólt a kolléganőnek, hogy hagyja abba a munkát, menjen haza, de várja meg a kiléptető papírokat. De jó... Egy kirúgás is el lett intézve. Gabika újabb telefonköröket futott a kórházban fekvő kolléganővel, míg végre elkészült a papír. Agyilag enyhén voltam KO-n a keddi nap végére. Egész jó kis beavatás volt így szabi után..
Szerda már csak a tisztázásokkal ment, nem volt semmi extra. Néha kerestek, hogy ez kéne vagy az kéne az elnökségi iratokban megnézni, kiírni szabikat meg hasonlók.
Eljött a mai nap reggele, mikor véglegesen összekészítettem a kézbesítőnek az iratokat az újak személyi anyagából, és a kiléptető okiratokat. Szerencsére nagyon laza nap volt, tanulgattam is egy kicsit.
Holnap megint lazulok egy kicsit, tanulok, mert jövő héten szombaton nyelvvizsgázok...Úgy kb ennyi történt velem az uccsó bejelentkezésem óta. Borzasztó volt az első két nap. De ez látható is :D

Na majd jövök legközelebb :)

Szóval ismét jelentkezem... Sajnos letelt ez az egy hét, amit kinn töltöttem Horvátországban, Biogradban. Nagyon gyorsan, 7 óra alatt kiértűnk, szerencsére nem volt egy baleset sem a pályán. Az első fizetős kapunál át akart vágni az ürge 10 kunával, de a párom visszament, ordított vele egyett, majd megkaptuk a visszajárót és a blokkot... Biogradban már kicsit nehezebb volt a helyzet, mert nem jó cím volt meg nekem, így hívogatni kellett a tulajdonost, hogy hova is kell menni. Természetesen a tulaj csak horvátul tudott, a lánya tudott kicsit németül, akivel természetesen nem értettük meg egymást, mert horvátul karattyolt nekem német helyett, de unokatesóm a fiával szerencsére dűlőre jutott, és kijött értünk az egyik hotel elé. Gyors kipakolás, este vacsi, dumcsizás.

Másnap reggel gyorsan megreggeliztünk és elmentünk felfedezni a világot, vagyis inkább csak a strandot :D Annak ellenére, hogy az iroda közvetítőjével megbeszéltem, hogy homokos a part, kicsit más fogadott minket. De egye fene, fürdőzzünk, lesz itt még jobb is. Este leültünk játszani Activity-t, amiben természetesen a csajok nyertek. Nem éppen józanul játszottuk, én legalbbis éreztem, hogy a rajznál és a beszédnél figyelnem kell unokatesómra. Koncentráltam is ezerrel. Na amikor meg mutogatnom kellett... Uncsitesóm barátját alig bírtam kikerülni, aztán mutogassam el a sírásó-t... De szerencsére könnyen ment, kitalálta uncsitesóm.

Hétfő hasonlóan indult, pancsi egy másik parton, felfedező és vásárlókörút, majd este póker... Csak 5 eurom bánja azt az estét, de fő, hogy jól telt.

Kedden a fiúk főztek nekünk, de az valami eszméletlen finomra sikerült. Délután kimentünk a partra, a vőlegényemtől kaptam egy képeslapot, amire ráírta, hogy "Szeretlek! Az első adriai nyaralásunkra!" Tök ari volt tőle :) Este kaja, pia, és csicsi.

Szerdán 11-kor elindultunk felfedezni a tájat. Elmentünk Murder szigetére, Tisnoban egy vendéglőben ebédeltünk, vásárolgattunk. Majd átmentünk a Krka-i Nemzeti Parkba. Gyönyörűszép vízeséseket láttunk, csomó fényképet csináltunk. Mivel későn értünk a szállásra, ezért csak szendvicseket ettünk vacsira.

Csütörtökön megintcsak pihi volt a parton, vacsit én főztem a népnek. Nem volt nagy cucc, csak rizi-bizit csináltam és halrudacskákat. Este megint póker parti volt, amin szerencsére csak a beugrót vesztettem el. Jó volt, hajnali fél 3-ig játszottunk...

Péntek már a sajnálkozással telt, hogy szombaton irány haza... Lementünk Tisnoba az állítólagos homokos tengerpartra, ami természetesen nem volt homokos, csak messziről látszódott annak... Nagyon jó szinem lett. Este 7-kor elindultunk haza, vacsiztunk. Kb éjfélig iszogattunk, kaptunk unokatesómmal egy üveg likőrt a pasiktól, amit el is pusztítottunk, nagyon kicsi maradt belőle, és irány az éjszakába, mert csütörtökön be lett igérve, hogy lemegyünk sétálni. Nem éppen józanul indultunk el, talán én és uncsitesóm barátja voltunk a legjózanabbak. Semmi nem látszódott rajtunk. Séta a parton, hogy hova is üljünk be. Aztán kikötöttünk a diszkónál, ahova be is tévedtünk. Nem volt beugró, mondjuk még kész szerencse, mert borzasztó a horvát zene... fél órát bíruk benn, ittam két vodkát, mivel uncsitesóm le akart itatni, de nem jött össze neki, mert semmi bajom nem lett tőle, ő viszont kicsit ki volt... :D Egy éjszakai fürcsi a tengerben, aztán húzás haza...

Hajnali 2 után értünk vissza, rögtön nyomás az ágyba, mert reggel 8-kor kelés, mert 10-ig el kell hagyni a szállást. Na ebből fél 9-es kelés, és 11-es távozás lett :D A tulaj már pattogott, igaz, nem értettük, csak sejtettük. 10-kor feljött, én meg ott állok a paradicsomokkal és paprikákkal, hogy csinálom a reggelit... :D Indultunk haza, de még megálltunk képeslapokat venni, aztán irány az autópálya.
Kb egy órát nagyon jól jöttünk, aztán közel 40 km-t 4,5 óra alatt tettünk meg... Izgi volt, a légkondi kikapcsolt a túlmelegedés miatt. 37°C klíma nélkül izgalmas volt... Határig már jobban jöttünk, határon egy kicsit állni kellett. Itthon Martonvásárnál volt egy baleset, ami Érdig tartott, úgyhogy egy ismételt 1,5 órás dugó... Unokatesómat tettük ki először Pesten, majd a párját, mi este fél 11-re értünk haza... Majdnem 12 órát jöttünk hazafelé. Gyors vacsi, aztán muszáj volt aludni, mert 5 órát aludtunk előző este, és kicsit kivoltunk...

Ma fél 1-kor keltem, megebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán a párom haza hozott, mivel ő ma már ismét nekivágott Németországnak. Ismét 3 hét nélküle... Jó kis mókuskerék... Főleg ez a hét után nagyon rossz lesz a 3 hét távol... De télen, amikor a párom 2 hónapig lesz itthon leállásban, leköltözöm hozzá. Mondjuk ezután sem lesz semmi visszaengedni...

Na majd még jelentkezem!!!

Eljött a nap, amikor indulunk Horvátországba :) Úgyhogy legközelebb csak jövő vasárnap fogok tudni jelentkezni egy kis élménybeszámolóval.

Ma voltunk Sümegen, elhoztuk egyik unokahugomat, aki holnap Kecskemétre megy táborozni. Nagyon jó volt ma, hogy láthattam az unokahugaimat :)

Majd jelentkezem!!!

Addig is mindenki vigyázzon magára!!!

Ma elég lassan telt az idő, főleg, hogy a munkahelyen már mindenki 2-kor haza mehetett, a hőség miatt, de természetesen ezen a héten vagyok ügyeletes, így maradtam... Holnap azért megpróbálom kibulizni, hogy előbb eljöjjek...

Délután leruccantunk fürdeni a Velencei-tóhoz, nagyon jó volt a víz, barnulni nem barnultam, de ettem fincsi vattacukrot :)

Holnap jön haza a párom, már nagyon várom :) Nemsokára már lenn fogunk lubickolni a tengerparton :) Tök jó lesz :)

Most így hirtelen ennyi...

Szép estét! 

Ne aggódjatok, megvagyok még a hiányolások ellenére is :D

Vasárnap úgy volt, hogy lemegyünk a Velencei-tóhoz, de aztán mégis maradt Százhalombatta, ismerőslátogatás. Ennek végülis nem nagyon örültem (eleinte), mert barnulnom kéne, hogy ne égjek rákvörösre a tengerparton... De aztán mégis jól telt el az idő. Előtte voltunk a mamámnál, ez egy szokásos látogatás, minden vasárnap nála ebédelünk.

A hétfő borzasztóan kezdődött, kb annyira rosszul, mint amennyire Garfield szereti. Vagyis borzasztóan!!! Megtudtam, hogy ügyeletes vagyok a héten, így nem csak a saját kurenciámat kell megcsinálnom, hanem még a beteg kolléganőciét is, ráadásul ha tárgyal a bírója, akkor még jegyzőkönyvezni is menni kell. Imádok jegyzőkönyvezni, csak a kurit ne lássam :S Rengeteg van, egyszerűen nem akar elfogyni. Saját aktám egy darab nincs, de azokból... Jó lenne, ha valaki megmentene :D

A mai nap már jobban kezdődött, viszont álmos voltam reggel. Belejöttem a melóba, aztán telt az idő... Délben majdnem éhen haltam, de aztán ezt gyorsan megelőztem és ettem rakott krumplit. Mondjuk nem voltam elragadtatva tőle, én jobbat tudok, mint amit a futárcégek készítenek. De arra tényleg jó volt, hogy ne legyek éhes.
Délután bevásároltam már a nyaralásra, aztán igyekeztem a géphez, hogy még tudjak beszélni a párommal skype-on. Mondta, hogy tegnap már tiszta ideg volt, hogy későn értem haza és nem tudtunk beszélni. Na de most bepótoltuk a fél órás dumcsival. Csak hát ez mégis kevés, mert nincs mellettem... De már csak pár nap, és hazajön!!! :)
Írtam még 2 hete, hogy az első hét a legrosszabb, a második már elmegy, a harmadik pedig már gyorsan telik, mert számolok visszafelé. Holnap már szerda, hipp-hopp itt lesz a hétvége. Már nagyon várom :)

Jut eszembe... Szombaton lemegyünk Sümegre rokonlátogatásba. Ott vannak most a németországi unokatesómék, és muszáj velük találkoznom, mert hiányoznak. Meg nem árt egy kicsit németül beszélgetnem velük, hogy készüljek a nyelvvizsgára...

Na most hirtelen ennyit tudtam írni :)

Puszi mindenkinek!!!

Bevallom őszintén, rég vártam már ennyire egy vihart, mint most :D De nagyon jól lehűtötte a levegőt, egy kis frissítés már nem ártott.

A kutyámat beengedtük az előszobába, mert nagyon félős, a lánycicámat a  farakás alól mentettem meg, mert oda bújt el, a fiúcicc pedig a nagy zuhé után hazajött. De még mindig szemel az eső. Legalább locsolni sem kell egy pár napig :D

Egyébként pénteket túléltem, egész nap tárgyaltunk, volt aki nem jött el, voltak akik nem tettek vallomást, úgyhogy szerencsére laza nap volt.

Ma 11-kor keltem, vagyis inkább akkor keltett anyám, mert hát kialszom a pockot a lyukból, és fel kéne már kelni. Imádok aludni, de van, ahol nem. Ezt úgy értem, hogy amikor lenn voltunk Balatonon, vagy bárhol pihizni, mindig úgy voltam vele, hogy elszalasztok egy csomó dolgot, ha nem kelek fel időben. És végülis ez igaz...

Most, hogy elvonult a vihar, átugrunk Ráckevére rokonokhoz. Nem nagy progi, de legalább egy jót beszélgetünk.

Mindenkinek szép napot!

Ahhoz képest, hogy tegnap nem dolgoztam, nem jutottam a blogomhoz, de amikor meg lett volna időm rá, akkor meg elfelejtettem...

Szóval tegnap megvolt a vérvétel, és én még életemben ilyen gyorsan nem végeztem dokinál, illetve vérvételen, mint most. Kicsit átalakították azt a részt, új rendszer van, de megkűzdöttem vele. Gyanútlanul odamentem az automatához, sorszámot húztam, és láttam, hogy 4 fő várakozik előttem. Utána való percben az előttem lévő számokat hívták, na mondom, én jövök :D Egy pár percet vártam, hívtak, felvették az adatokat, mondták, hogy majd név szerint szólítanak. Alig ültem le és vettem elő a könyvemet, mondván 1000 év, mire végzek, fél oldal után a nevemet hallottam. A nővér gyorsan levette a vért, és el is voltam engedve. Mindezt negyed óra alatt lezavartam. Állítom, hogy lenn a gyógyszerem kiváltásánál többet várakoztam, mint amennyit fenn töltöttem a vérvételen. A gyógyszertár nem volt semmi az első két hölgy öreg nénike volt, akiknek gond volt a receptjükkel, meg ez nem jó, meg az kell... Uhhhh... Csak 4-en álltak még be mögém, előttem egy férfi állt...
Egy kis nagyinál töltött 1 órás pihi után édesanyámmal elmentem a biztosítóhoz kocsival, mert hát a buszokon rekkenő hőség van, és azt nagyon nem bírnánk. A rendszer szórakozott egy kicsit, de végülis mi nyertünk és sikerült megkötni a biztosításokat a horvát utunkhoz.
Ezek után vissza a nagyihoz, gyors ebéd, és rohanás a westendbe, mert meghívtam anyut mozizni. Hamár van kultúra utalványom, költsük el címszóval :D Megnéztük a Jégkorszak 3-at 3D-ben, de én az igazat megvallva többet vártam tőle. Láttam régebben az Utazás a föld középpontja felé című filmet is 3D-ben, az látványosabb volt, lehet, hogy ezért is tettem a lécet kicsit feljebb, és ezért nem tetszett annyira 3D-ben. De egyébként nagyon ari volt :D
Mozi után irány az egyik bolt, mert hát néha odakozmál a kávéfőző otthon is és nagyinál is, és hát kell a gumi :D Majd nagyi, vacsi és irány haza.
Otthon várt a kutyázás, macskázás, gépezés. Ezek voltak azok, amik a leginkább kikapcsoltak tegnap. Na jó, természetesen a mozi is.

De ahhoz képest, hogy pihenni akartam, nem igazán ment. Fél 1-kor feküdtem le, és ma reggel már 6-kor kelés. Ezt csinálom már több hete, és jó lenne abba hagyni. De nem megy :D Majd horvátban kipihenem a fáradalmaimat.

Ma még nem történt semmi extra, nagyon meleg van, szerencsére aktahegyeim nincsenek, délutánra nincs programom, úgyhogy jó lesz :)

Lehet, hogy még ma este jelentkezem :)

Szép napocskát! :)

Hát igen... Eljött a Bíróságok Napja, így pihire fogom a dolgot holnap. Vagyis inkább pihire venném, mert reggel vérvételen kezdek, utána megyek biztosítóhoz, vásárolni és még valahová... csak tudnám hová... kiment a fejemből :D Na sebaj, majd csak eszembe jut...

Ma nem történt semmi extra velem, dolgozgattam, 3 aktával tököltem egész nap, de a végére jutottam mindnek. Az utolsónál akkora hülyeséget kérdeztem kolléganőmtől, hogy ő mondta, hogy hagyjam abba a munkát, mert már kivagyok... És szerencsére "föncsi bácsi" sem volt, így tudtam zenét is hallgatni a telefonomon. Viszonylag lassan telt egyébként a nap, de fő, hogy már a végéhez közeledik, aztán megyek csicsizni.

Megígértem az állítólagos legjobbamnak, hogy írok neki e-mailt. De nem tudom, hogy mit, így még nem írtam... Háááát... Nem tudom mi legyen.

Kedves párom írt egy nagyon jópofa sms-t, amire válaszoltam, és rögtön utána megint írtam neki egy netről csent versikét. Írta, hogy ez megint nagyon szép  vers volt :) Szerencséje, hogy tetszik neki :P

Na megyek, mert holnap is lesz nap, pihizni is kell...

A számokkal foglalkozó blogomba majd holnap írok érdekességeket!

Jó éjt mindenkinek! Vagy jó reggelt, jó napot, attól függ, mikor olvassátok :)

Még jó, hogy németül tudok, de azért a címet angolul írtam :D

Szóval ma nagyon fel voltam dobva egész nap, szinte le sem estem, igaz, a rengeteg munka azért napközben egy kicsit lehangolt...
És hogy miért is vagyok/voltam egész nap feldobva? Mert ma vagyok a vőlegényemmel 13 hónapos (és ami a legjobb, hogy 13-a is van, na meg 13 nap múlva megyünk nyaralni... az ilyen összefüggésekről majd indítok egy blogot), és reggel ő ébresztett a kis szerelmes sms-ével :) Régebben nem volt ennyire romantikus, vagyis hogy a maga módján az volt, csak én kicsit átformáltam olyanra, amilyenre szerettem volna. Mindig szerelmes üzeneteket, vagyis inkább szerelmes verseket küldtem neki, és mindig örült. Egyszer írtam neki, talán ugyanígy egy hónapfordulóra egy sms-t. Talán egy 10 perc múlva jött egy mms-em, teliírva az egész ilyen versekkel, és csak egy volt benne, amit ismertem. Olyan jó volt :)
Egy pár perce írtam neki megint egy verset, és jött a válasza, hogy ő sajnos nem tud ilyen szép verset, de azt tudja, hogy soha nem fogja megbánni, hogy engem választott :)
Szóval nagyon egyszerű átalakítani a pasinkat, csak egy kis idő kell :) Mondjuk mióta vele vagyok, tuti én is sokat változtam, volt, aki azt mondta, egy fél órás beszélgetés után, hogy nem hiszi el, hogy más a gondolkodásom, máshogy állok a dolgokhoz. Jó tudni, hogy 1,5 év alatt ennyit tud változni az ember :)
Holnaptól főnökmentes hetem lesz, ráadásul szerdán nem dolgozunk, úgyhogy tök jó :D

Puszi minden kedves olvasómnak!

Ígéretem ellenére kihagytam 2 napot... Na de most pótolok:

Először is nagyon hiányzik a barátom... 2 hét és jön haza, és akkor meg nyaralás!!! :)

Másodszor... Keresett a legjobbam, tegnap is meg ma is beszéltem már vele telefonon. Kérte, hogy segítsek neki egy jó ügyvédet keresni, és én meg is adtam az egyik legprofibb elérhetőségét neki. Meg írta később sms-ben, hogy nem érti, hogy mi volt ez a szünet közöttünk, de megérti, mert ő a hibás. Mondta, hogy ilyen meg ilyen kiadásai vannak, amivel utalt arra, hogy még véletlenül sem tudja megadni a tartozását nekem, amire nyaralásra nagy szükségem lenne... Ehelyett majd én kérjek kölcsön mástól (a nagyim mondta, hogy bármikor kérhetek tőle, szivesen ad), mert nekem se fizet ő. De ő is így van vele, a albérlője nem fizet, mondván, hogy "a vizet és a villanyt is nekünk kell fizetni?", meg az üzlethelysége bérleti díját sem fizetik és csak gyűlik az adóssága... De már lassan 3 hónapja, vagy több, hogy nem tudja visszaadni a pénzem. Lehet, hogy ezért is állok a dolgokhoz kicsit rosszabbul. Remélem, majd megoldódik az egész...

Egyébként jól telik a nap, kertészkedtem, macskáztam, kutyáztam, vagyis pihi ezerrel :D

Rettentő lassan telt el a mai nap. Aktahegyek álltak az asztalomon, ráadásul még tárgyaltunk is. Holnap kölcsön leszek adva egész napra tárgyalni, pénteken meg a főnökkel megyek, úgyhogy a kuri áll, én meg pörgök... Atya-gatya, mire kész lesznek...
Tegnap írtam egy sms-t este a páromnak, még a múltkori kis afférunk miatt. Írtam, hogy csak azért sírtam, mert félek, hogy elveszítem, és hogy megváltozom. Az a lényeg, hogy felnyitotta ezzel a szememet, teljes mértékben igaza volt, és mint mondta, mindig szólni fog, ha valami nem tetszik neki, de természetesen én is szóljak ugyanúgy ha nem tetszik valami. Írta még az sms-ben, hogy soha nem fogom elveszíteni. :) Azóta ezt az sms-t már többször is elolvastam, és mindig olyan jó érzésem van :)
Már csak 18 nap és Horvátországban süttethetem a hasamat :) De jó is lesz :)

Körülbelül fél órája, órája szembesültem a ténnyel, hogy már tényleg nem vagyok legjobb. Persze azért még kinn van egy közös képünk, de már nincs kiírva, hogy "Legjobbal". :( Kicsit fáj, de nem tudom, hogy írjak-e neki. Tudom, túl sokat rágom magam ezen. :(((
A párom is hirtelen nagyon el kezdett hiányozni, pedig még csak 3 nap telt el... és még van 17 nap, mire hazajön... De kibírom, illetve kibírjuk, mert kemények vagyunk, mint a kád széle :) Amikor hazajön, másnap indulunk is Horvátországba egy hétre. Tök jó lesz :)
Természetesen addig még jelentkezem! :) 

Már megint a barátnőmre gondolok. Úgy érzem, hogy írnom kéne neki valamit... Iwiw-en nézegettem az ismerőseimet, amikor benéztem hozzá is, és elolvastam az általam írt véleményeket róla. Régi szép idők. De félek, hogy nem lesznek ismét olyanok, mint régen. Járt kinn a VOLT-on, ahová persze engem is hívott, de nem értem rá, és különben sem vagyok olyan típus, hogy ott tomboljak. De láttam képeket, ahol szerintem a helyemre lépő újabb legjobb-jelölttel van. Ajjj :(((( Szóval írni akartam megint egy ilyen kis véleményt, de nem tudom, hogy jól tenném-e. Még mindig kinn vagyok képen, miszerint a legjobbal van, de hát nem tudom, hogy  már az ő részéről igaz-e. Kolléganőm szerint én mindent megtettem, hogy egy nagyon jó barátság legyen köztünk, de ahogy meséltem neki, szerinte a barátnőm nem tett sokat ezért. Na meg a páromnak sem szimpi. Nem tudom mi legyen...
Szegény kandúr cicómat ma el kellett vinni dokihoz, mert mint kiderült, egy tályog volt a jobb vállától a térdéig, csak szerencsére kifakadt, és nem kellett altatva megműteni. Így csak ki lett tisztítva, kapott két szurit meg pár napra gyógyszert. Még az a szerencse, hogy nem lett nagyobb baja, mert nagyon féltem az állatkáimat, nem élném túl, ha valamelyiknek is baja lenne.
Hát most így hirtelen ennyi, tegnap már írtam részletesen, azóta nem történt semmi extra... Csak hiányzik a párom... Már most... Mi lesz így 3 hét múlva??? :S

Na legyetek jók!!! Puszi!!!

Üdv mindenkinek ismét :)

Megint itthon vagyok (sajnos), és most 3 hétig nem hanyagolom a blogomat. Gyorsan leírom, hogy mik is történtek az elmúlt napokban, mialatt nem írtam.
Azt hiszem, hogy a gyűrűket már említettem, hogy milyen szépek lettek. Nem tudok betelni az enyémmel, annyira szééééép :)
Szombaton kimaradt a balcsi, összeadtunk, kivontunk, osztottunk és szoroztunk, mire arra a döntésre jutottunk, hogy költséges lenne, így otthon maradtunk és bográcsoztunk. Rám lett bízva a hagymapucolás és vágás (ezt mindig kikapom, mert tudja a párom, hogy úgy tudok könnyezni, hogy csak na), a zöldségpucolás és felkarikázás. Mialatt főtt, ki lettem ültetve napozni, mivel olyan fehér vagyok mint a fal, és ha hónap végén megyünk Horvátországba, akkor nem lesz túl szerencsés, hogy ha pecsenyevörösre égek ott... Hát lett egy kis szinem, de majd azért egy párszor kifekszem majd a napra itthon is, hogy tényleg legyen valami...
Ma szerencsére nem keltünk korán, de így is hívott a kötelesség, és 3-kor megjelentünk a nagyimnál egy kis családi összeröffenés keretein belül, mert szülinapoztunk és névnapoztunk. Egyre gyakoribbak a viták mindenféle hülyeségen, és ezt már kezdem utálni... Na de egyszer már nem lesz ennyire kötelező a családi banzájozás és a saját családommal kell majd foglalkoznom :)
Persze azért kellett hallgatnom a páromtól a "tudod nyuszi, hogy utálok ilyenkor vasárnap rohangálni, mert már tiszta ideg vagyok, hogy megyünk vissza", meg a "többet be ne szervezz ilyenkorra programot" meg az ehhez hasonló dumákat. Na de mindegy, igaza volt, többet nem szervezek ilyet. Vagyis hát ezt sem én szerveztem, és ha nem lettem volna ott, akkor meg én lettem volna a rossz a családom szemében. De így legalább be tudtam mutatni a szűkebb családi körömben azoknak, akik még nem ismerték. Kaptunk is egy üveg bort ajándékba az eljegyzésünkre a nagynénéméktől, amire csináltattak egy cimkét csak nekünk :) Aranyosak voltak :)
Ezek után 7 órakor jött a búcsú... Megint 3 hét, amíg nem láthatom. Mielőtt elindult volna az öccsével a szokásos helyre, ahol felveszik, felhívott engem, hogy még hallja a hangomat. Mondta, hogy ha kiér németbe, ír sms-t. Aztán még hozzá tette, hogy valószínűleg akkor is, ha felkelt és indul melózni.
Nem azért, de utálom már ezt a "mókuskereket", de tudom, hogy értem, értünk csinálja. Valamelyik nap vesz is lottót kinn, mert az előző szelvénnyel nem nyertünk, hátha nem kellene többet dolgozni :D Habár sajnos szerintem ez a veszély nem fenyeget... :(
Persze Manó is mondta, hogy már utál kinn dolgozni, nagyon hiányzom neki, és 20 napig a hülye kollégái fejét kell bámulnia... Ma például célzott is rá, hogy jó lenne, ha közelebb dolgoznék hozzá. Mondjuk már gondolkozotam azon, hogy ki kéne menni dolgozni, és akkor sokkal többet lehetnénk együtt, és akkor tényleg menne anyanyelvi szinten a német. Hát majd meglátjuk...

Na de most megyek, mert fáradt vagyok, és holnap meg meló van...

Majd jelentkezem :)

Tegnap óta végre a kezemben tarthatom, vagyis inkább az ujjamon hordhatom az elkészült gyűrűt. Hát ez tényleg meseszép :) Majd teszek fel képet, ha a saját gépemről tudok már netezni.
A mai napom eddig jól telt, tárgyalás hamar befejeződött, szerencsére nem is lett több kitűzve. Nem is hiányzik. Rettentő meleg van a tárgyalóban.
Nagyon telik az idő, és mindjárt azt fogom észre venni, hogy a párom megint nem lesz mellettem 3 hétig... :( Ja, még ezt nem is meséltem, ő kinn dolgozik Németországban, 3 hetet kinn tölt, 1 hetet van itthon. Az első hét, amikor nincs itthon borzasztó lassan, unalmasan és rosszul telik. A másodiknál már "jobban vagyok", de persze egyre jobban hiányzik. A harmadik hét mindig változó, természetesen megvan mindig a hiány és csak számolgatom lelkesen, hogy egyre kevesebb nap, és hazajön. Azért változó, mert van, hogy kibírható, van, hogy borzaszt, néha lassan telik, néha pedig nagyon gyorsan. Nagyon sokan kérdezték már ezt meghallva, hogy én hogy birok ilyen kapcsolatban élni, nem túl nehéz stb... Mondtam, hogy én már éltem át távkapcsolatot - persze az kicsit közelebbi volt - de én kibírom, és ha igazán szeretjük egymást, akkor kibírjuk, mert ő tudja, hogy várja valaki itthon mindig, én meg várok rá, hogy jöjjön haza, mert tudom, hogy szeret. Nehéz mindenképpen ez az egész, de kibírható, a szerelem legyőz mindent, nemde? :D
Lényegében büszke is vagyok erre a kapcsolatra. Mert természetesen mi okom lenne nem büszkének lenni?
Tegnap elmentünk a párommal, a szüleimmel, az öcsémmel és a barátnőjével egy kis családlátogatásra, illetve a párjaink bemutatására apukám keresztanyjához, illetve nagybátyámhoz. Még nem ismerték sem az én páromat, sem öcsémét. Itt volt a nagy alkalom, és gondoltuk átnézünk hozzájuk. Jó volt, minden ment, mint a karikacsapás. Ez teccccik nekem, amikor minden gördülékeny, nincs akadály.

Eldöntöttem, hogy másféle tartalmú blogot is kéne írni... Csak még nem tudom, hogy milyet. Na majd kiderül.

De most lépek, mert dolgozni is kell... :)

Napsütéses szép napocskát mindenkinek! :)

A cím csak arra utal, hogy egy hónapja egyszeri pár napos kihagyással a torkom folyamatosan fáj. Mondja meg valaki, hogy hogyan lehet 20-30°C-os hőmérséklet mellett torokgyulladást kapni!!! Habár ezt én meg tudnám mondtani, persze csak ha tudnám...
Rájöttem, hogy nem írtam pár napja a barátnőmről. A helyzet egyenlőre változatlan, facebook-on hozzászólt az egyik kvízhez, amit kitöltöttem, de semmi. Én erre nem is reagáltam. Még kicsit korai lenne, hogy írjak szerintem, mert úgyis csak sírna nekem, hogy csődben van az élete, nem tud mit csinálni. De valahogy most nem is igazán érdekel (?!).
Tegnap Kincsem a két öccsével jött értem a munkahelyem elé, aztán mentünk haza, majd vizi virágokat venni és fodrászhoz.
Az este jól telt, zenéket hallgattunk, bambultuk a tévét, meg hasonlók.

A ma reggel ismét jól kezdődött, csak hát nem sok kedvem volt felkelni 4,5 óra alvás után. 20 percig olyan voltam mint a mosott kaki (bocsi a kifejezésért), de aztán felkeltem szerencsére. Borzasztó meleg van, és jó lenne vízparton lenni, néha csobbanni. Ha minden igaz, lemegyünk a balcsira szombaton és kiélhetem az eziránti vágyaimat.

Szerencsére nincs túl sok munkám, mondhatni semmi, mert a főnök még nem utasította le az aktáimat. Na majd délután meglep egy jópárral, már lérzem...

Ma végre teljesen kész lesznek a gyűrűink. Már nagyon kiváncsi vagyok, hogy hogyan mutatnak vésve, illetve az enyém kővel. Eddig is szép volt, de ezután... Egyszerűen csodálatos!!! :)

Na megyek, munka után nézek, ha nincs más, kunyerálok a kolléganőktől :D

Szép napot mindenkinek!

Üdv mindenki!

Utoljára arról írtam, hogy kicsit kikapcsolódok, a párommal leszek, meg dolgozom, meg ki tudja még mi történhet.

Kezdjük is az elején...:

Szóval már szombat este átköltöztem az életem értelméhez, azóta nem igazán tudtam géphez kerülni, de valahogy a tegnap után nem is akarok... Na de ezt majd egy kicsit később részletezem.
Amikor megérkeztem, tudtam, hogy a párom öccse csinált egy új kerti tavat, és nagyon meglepődtem, hogy milyen jól sikerült. Azóta már kicsinosítottuk, vagyis hozattunk termésköveket, meg kavicsokat, körbetettük ezekkel, meg szerencsekövet is dobtunk be. Nagyon teccccik :)
Egyébként hétfőn nem dolgoztam, kellett egy kis lazítás. Akkor csináltuk a "kövezést". Na meg bográcsban csináltunk pörköltet, ami nagyon fini lett :) Meg egy cseppet odakozmált a kutya vacsorája a gázon, úgyhogy kicsit necces volt a nap vége, amikor ezerrel szellőztetni kellett...
A tegnapi nap hasonlóképpen kezdődött, mint bármelyik munkanap, amikor a párommal vagyok. Gyorsan összeszedük magunkat, aztán kocsi, és behozott dolgozni. Szerencsére nem volt sok munkám. Délután halakat kerestünk, természetesen hiába, mert sehol nem volt, ahol megnéztük. Na majd ma vagy holnap délután megint rávetjük magunkat erre a hal témára, muszáj benépesíteni a tavat :D
Nade a jó kezdésnek nem lett túl jó a vége... Este Kicsi (a kisebbik öcsike beceneve) kért egy dvd-t tőlem, hogy ír ki nekünk filmet. Én adtam, mivel volt nekem még egy, de azt a páromnak akartam hagyni, mivel ki kéne írnom a képeinket. Valószínűleg itt borult ki a bili... Gondoltam mialatt fürdik, megnézem, hogy áll a kiírás, meg fellépek iwiw-re, mert láttam az e-mailjeim között, hogy jött levél. Csakhogy hamarabb végzett, mint ahogy én gondoltam, és bejött a szobába, és elmondta, hogy mi zavarja őt. Netezek, filmet nézek, minthogy vele legyek ebben a kevés időben, amit itthon tölt. Szerinte még túlságosan kislány vagyok. Jó, igaza van... Ezért is felejtem el inkább a netet, mialatt itthon van. Kicsit fájt, amiket mondott, de teljesen igaza van. Kicsit elkezdtem pityeregni, de ahogy kiírta a filmet a gép, ki is kapcsoltam, nem érdekelt már az internet. Megtöröltem a szemem, hogy ne lássa, hogy sírtam. Bementem a szobába, letettem a tv-re a dvd-t, megcsináltam az ágyat és lefeküdtem. Elkezdte nézni a tv-t, hozzá bújtam, de nem ölelt át. Csak néztem ki a fejemből, lövésem nincs, mi ment a tv-ben, de azt néztem, közben könnyeztem. Valamiért elment, megfordultam, és nem bírtam tartani, hogy ne sírjam el magam. Próbáltam halkan, de a szipogásom túl hangos volt. Átölelt és mondta, hogy neki az fáj a legjobban, ha sírni lát. Mondtam neki, hogy félek, hogy elrontok mindent... És ettől én tényleg rettegek, hogy elveszítem. Kicsit felvidított, ölelt, puszilgatott, és mondta, hogy szeret, csak tényleg fel kéne nőnöm, de ettől függetlenül a menyasszonya vagyok, és szeret.

Ezek után ma reggel kicsit rosszkedvűen keltem fel, azóta kicsit rossz a kedvem. Lehet, hogy fáj az igazság, amit kimondott? De teljesen igaza volt. Elhatároztam, hogy felnövök a feladathoz, azóta csak azt lesem, hogy mit kér, rögtön ugrom. Szeretem, és ez nekem mindennél fontosabb...

Épp a jól megérdemelt pihimet töltöm a vőlegényemnél. Most nem akarok semmire sem gondolni, ami a napokban történt...
Majd jelentkezem! :)

Eljött a reggel... Kétféle érzés kering bennem. Ami elsőként eszembe jutott, az az, hogy a vőlegényem nemsokára itthon lesz. Másrészről bánt a tegnapi nap. Írjak sms-t, ne írjak? Inkább nem... Legalábbis most még nem...
Úgy néz ki, hogy mégsem ismerem eléggé a legjobbnak vélt barátnőmet... De van egy olyan érzésem, hogy ő fog írni először. De az uccsó sms-ei is flegmák voltak :(
Nem tudom mi lesz...Egyik kedvenc számom refrénje jut az egészről az eszembe...:

"Hirtelen elmentél el se köszöntél
beköszöntött a tél, de emléked még a falak között él,
miért fáj a búcsú? Mond miért fáj a búcsú?
Kétségek között!"

Ahogy azt megírtam ma délelőtt, rosszabbra fordultak a dolgok, mint gondoltam. Megmondtam, hogy nem tudok felvenni hitelt az elképzelései szerint, mert akkor nagyot bukok, mindenkit magammal rántva. Persze megkaptam a "nem így van, felejtsd már el az egészet" kijelentéseket. Taszít magától, és nem tudom, hogy egyszer még el fog-e fogadni...

Hát elmentem a laptoptatyóért... Körülbelül fél percet lehettem ott, váltottunk 1-1 mondatot. Oltári nehéz volt eljönni onnan, meg látni, hogy becsukja a kaput. Láttam az arckifejezését, hogy haragszik, hogy már bennem se bízik.

Mondjuk volt már egy ideje egy olyan érzésem, hogy én már nem számítok a legjobbjának, az utóbbi időben egyáltalán nem is írta, levette a képeinket facebookról... Egy csajjal van kinn közös kép, vagy tanfolyamra jártak együtt, vagy most suliba, de lehet, hogy munkatársak. Mondjuk talán inkább az utolsó. De nem tudom.

De az okát azért tudhatom. Akármennyire próbáltam figyelni rá, foglalkozni vele, nem sierült. Kevés időm van mindenre... Így rá is kevés idő jutott.

Próbálkozhatom már akárhogy, nem fog menni. Egyáltalán érdemes? Nem hiszem... Elutasítást fogok kapni, mert cserben hagytam...

Hát igen... Eljött az az idő, amikor a kézzel írott naplót felváltja az internetes változat...

Gondoltam megosztok minden olyan dolgot, amiben esetleg tanácsra, tapasztalatokra lenne szükségem, vagy esetleg csak ki kell öntenem magamból...

Az életemet, ami az elmúlt 22 évben történt, nem írom le, mert hát oltári unalmas lenne egy olyas valakinek, aki nem ismer, de átélni már inkább maga volt a gyönyör egy jópár buktatóval. Persze ez mind az én szemszögem.
Összefoglalva az elmúlt évet, nagyon jó volt egyik részről, mivel megtaláltam életem párját, aki már el is jegyzett, és rátaláltam a legjobb barátnőmre is, akivel általános iskolában nem is igazán foglalkoztunk egymással. Megszüntek a veszekedések köztem és a szüleim között - persze még azért így is akad egy pár, de már nem nagy számban -, és ez így most sokkal jobban tetszik, mint eddig. Másrészről voltak kudarcok, amelyek ha nem történtek volna meg, akkor most nem lennék boldog. Na de ezt a témát zárjuk is itt rövidre.

Sajnos eljöttek azok az idők, amikor egy probléma miatt érzem, hogy eltávolodunk egymástól a legjobbammal. Lassan ezt érzem már 3-4 hónapja. Gondokkal kűzd, és én sajnos nem tudok segíteni, pedig nagyon szeretnék. Mit tegyek? Menjek bele a hitelfelvételbe? De szerintem, és mások szerint sem lehet olyan szerződést kötni, amit szeretne. Én buknék, húznám a családomat, a páromat az egésszel, ha nem tudna fizetni. Az én helyzetem se rózsás, de bennem bízik már csak. Ha nem sikerül a hitellel kimentenie magát, viszik a lakást, ahol laknak a szüleivel, és még a kislányát is elveheti a gyámhatóság. És ezt nem akarom. És mindez nem a saját hibájából, hanem az anyja hibájából van.
Már össze is vesztünk, vagyis majdnem, hogy ő küldött el a retekbe, hogy felejtsem el az egészet, kár volt mondania, majd megoldja valahogy. Sajnos ő mindig így reagál, ha valami nem sikerült, rögtön távolodni kezd. Ajjjjj én már nem tudom, hogy mit tegyek.
Ma találkozom vele, hogy visszaadja a laptoptatyómat, de azt mondta, hogy nem lesz kedve velem beszélni, úgyhogy csak menjek érte, aztán nyomuljak haza. Jól hangzik...

Természetesen megemlítettem ezt a páromnak is, aki azt mondta, hogy meg ne próbáljak hitelt felvenni, mert így is van neki kettő. Ha most én is betársulok, akkor aztán fújhatjuk a jövőben tervezett dolgainkat egy időre...

Ötletek, hogy mit tegyek? Várom az üzeneteket!

Megpróbálok minden nap írni, hogy mi is van, mi zajlik a barátnőm körül...

Addig is puszi mindenkinek, és köszönöm, hogy végigolvastad! :)