Üdv mindenki!
Utoljára arról írtam, hogy kicsit kikapcsolódok, a párommal leszek, meg dolgozom, meg ki tudja még mi történhet.
Kezdjük is az elején...:
Szóval már szombat este átköltöztem az életem értelméhez, azóta nem igazán tudtam géphez kerülni, de valahogy a tegnap után nem is akarok... Na de ezt majd egy kicsit később részletezem.
Amikor megérkeztem, tudtam, hogy a párom öccse csinált egy új kerti tavat, és nagyon meglepődtem, hogy milyen jól sikerült. Azóta már kicsinosítottuk, vagyis hozattunk termésköveket, meg kavicsokat, körbetettük ezekkel, meg szerencsekövet is dobtunk be. Nagyon teccccik :)
Egyébként hétfőn nem dolgoztam, kellett egy kis lazítás. Akkor csináltuk a "kövezést". Na meg bográcsban csináltunk pörköltet, ami nagyon fini lett :) Meg egy cseppet odakozmált a kutya vacsorája a gázon, úgyhogy kicsit necces volt a nap vége, amikor ezerrel szellőztetni kellett...
A tegnapi nap hasonlóképpen kezdődött, mint bármelyik munkanap, amikor a párommal vagyok. Gyorsan összeszedük magunkat, aztán kocsi, és behozott dolgozni. Szerencsére nem volt sok munkám. Délután halakat kerestünk, természetesen hiába, mert sehol nem volt, ahol megnéztük. Na majd ma vagy holnap délután megint rávetjük magunkat erre a hal témára, muszáj benépesíteni a tavat :D
Nade a jó kezdésnek nem lett túl jó a vége... Este Kicsi (a kisebbik öcsike beceneve) kért egy dvd-t tőlem, hogy ír ki nekünk filmet. Én adtam, mivel volt nekem még egy, de azt a páromnak akartam hagyni, mivel ki kéne írnom a képeinket. Valószínűleg itt borult ki a bili... Gondoltam mialatt fürdik, megnézem, hogy áll a kiírás, meg fellépek iwiw-re, mert láttam az e-mailjeim között, hogy jött levél. Csakhogy hamarabb végzett, mint ahogy én gondoltam, és bejött a szobába, és elmondta, hogy mi zavarja őt. Netezek, filmet nézek, minthogy vele legyek ebben a kevés időben, amit itthon tölt. Szerinte még túlságosan kislány vagyok. Jó, igaza van... Ezért is felejtem el inkább a netet, mialatt itthon van. Kicsit fájt, amiket mondott, de teljesen igaza van. Kicsit elkezdtem pityeregni, de ahogy kiírta a filmet a gép, ki is kapcsoltam, nem érdekelt már az internet. Megtöröltem a szemem, hogy ne lássa, hogy sírtam. Bementem a szobába, letettem a tv-re a dvd-t, megcsináltam az ágyat és lefeküdtem. Elkezdte nézni a tv-t, hozzá bújtam, de nem ölelt át. Csak néztem ki a fejemből, lövésem nincs, mi ment a tv-ben, de azt néztem, közben könnyeztem. Valamiért elment, megfordultam, és nem bírtam tartani, hogy ne sírjam el magam. Próbáltam halkan, de a szipogásom túl hangos volt. Átölelt és mondta, hogy neki az fáj a legjobban, ha sírni lát. Mondtam neki, hogy félek, hogy elrontok mindent... És ettől én tényleg rettegek, hogy elveszítem. Kicsit felvidított, ölelt, puszilgatott, és mondta, hogy szeret, csak tényleg fel kéne nőnöm, de ettől függetlenül a menyasszonya vagyok, és szeret.
Ezek után ma reggel kicsit rosszkedvűen keltem fel, azóta kicsit rossz a kedvem. Lehet, hogy fáj az igazság, amit kimondott? De teljesen igaza volt. Elhatároztam, hogy felnövök a feladathoz, azóta csak azt lesem, hogy mit kér, rögtön ugrom. Szeretem, és ez nekem mindennél fontosabb...
