Hát igen... Eljött az az idő, amikor a kézzel írott naplót felváltja az internetes változat...
Gondoltam megosztok minden olyan dolgot, amiben esetleg tanácsra, tapasztalatokra lenne szükségem, vagy esetleg csak ki kell öntenem magamból...
Az életemet, ami az elmúlt 22 évben történt, nem írom le, mert hát oltári unalmas lenne egy olyas valakinek, aki nem ismer, de átélni már inkább maga volt a gyönyör egy jópár buktatóval. Persze ez mind az én szemszögem.
Összefoglalva az elmúlt évet, nagyon jó volt egyik részről, mivel megtaláltam életem párját, aki már el is jegyzett, és rátaláltam a legjobb barátnőmre is, akivel általános iskolában nem is igazán foglalkoztunk egymással. Megszüntek a veszekedések köztem és a szüleim között - persze még azért így is akad egy pár, de már nem nagy számban -, és ez így most sokkal jobban tetszik, mint eddig. Másrészről voltak kudarcok, amelyek ha nem történtek volna meg, akkor most nem lennék boldog. Na de ezt a témát zárjuk is itt rövidre.
Sajnos eljöttek azok az idők, amikor egy probléma miatt érzem, hogy eltávolodunk egymástól a legjobbammal. Lassan ezt érzem már 3-4 hónapja. Gondokkal kűzd, és én sajnos nem tudok segíteni, pedig nagyon szeretnék. Mit tegyek? Menjek bele a hitelfelvételbe? De szerintem, és mások szerint sem lehet olyan szerződést kötni, amit szeretne. Én buknék, húznám a családomat, a páromat az egésszel, ha nem tudna fizetni. Az én helyzetem se rózsás, de bennem bízik már csak. Ha nem sikerül a hitellel kimentenie magát, viszik a lakást, ahol laknak a szüleivel, és még a kislányát is elveheti a gyámhatóság. És ezt nem akarom. És mindez nem a saját hibájából, hanem az anyja hibájából van.
Már össze is vesztünk, vagyis majdnem, hogy ő küldött el a retekbe, hogy felejtsem el az egészet, kár volt mondania, majd megoldja valahogy. Sajnos ő mindig így reagál, ha valami nem sikerült, rögtön távolodni kezd. Ajjjjj én már nem tudom, hogy mit tegyek.
Ma találkozom vele, hogy visszaadja a laptoptatyómat, de azt mondta, hogy nem lesz kedve velem beszélni, úgyhogy csak menjek érte, aztán nyomuljak haza. Jól hangzik...
Természetesen megemlítettem ezt a páromnak is, aki azt mondta, hogy meg ne próbáljak hitelt felvenni, mert így is van neki kettő. Ha most én is betársulok, akkor aztán fújhatjuk a jövőben tervezett dolgainkat egy időre...
Ötletek, hogy mit tegyek? Várom az üzeneteket!
Megpróbálok minden nap írni, hogy mi is van, mi zajlik a barátnőm körül...
Addig is puszi mindenkinek, és köszönöm, hogy végigolvastad! :)
