Ahogy azt megírtam ma délelőtt, rosszabbra fordultak a dolgok, mint gondoltam. Megmondtam, hogy nem tudok felvenni hitelt az elképzelései szerint, mert akkor nagyot bukok, mindenkit magammal rántva. Persze megkaptam a "nem így van, felejtsd már el az egészet" kijelentéseket. Taszít magától, és nem tudom, hogy egyszer még el fog-e fogadni...
Hát elmentem a laptoptatyóért... Körülbelül fél percet lehettem ott, váltottunk 1-1 mondatot. Oltári nehéz volt eljönni onnan, meg látni, hogy becsukja a kaput. Láttam az arckifejezését, hogy haragszik, hogy már bennem se bízik.
Mondjuk volt már egy ideje egy olyan érzésem, hogy én már nem számítok a legjobbjának, az utóbbi időben egyáltalán nem is írta, levette a képeinket facebookról... Egy csajjal van kinn közös kép, vagy tanfolyamra jártak együtt, vagy most suliba, de lehet, hogy munkatársak. Mondjuk talán inkább az utolsó. De nem tudom.
De az okát azért tudhatom. Akármennyire próbáltam figyelni rá, foglalkozni vele, nem sierült. Kevés időm van mindenre... Így rá is kevés idő jutott.
Próbálkozhatom már akárhogy, nem fog menni. Egyáltalán érdemes? Nem hiszem... Elutasítást fogok kapni, mert cserben hagytam...
